Sorozatunk hatodik részében Hetyey Sámuel püspöki kinevezését (1897) mutatjuk be.

 

Dulánszky Nándor pécsi püspök halálát (1896. január 24.) követően több mint másfél év után lett csak püspöke a Pécsi Egyházmegyének, mégpedig Hetyey Sámuel prímási irodaigazgató személyében. Az akkori szokásnak megfelelően a püspököket a király nevezte ki a főkegyúri jog alapján, amely kinevezést a pápa csak megerősít(h)ette. Hetyey püspök esetében fennmaradt a király által történt kinevező okirat (1897. október 28.), amelyet érdemes végigolvasni, hogy is nézett ki akkoriban. A „cicerói körmondatok” miatt ugyan helyenként kicsit nehézkes követni a szöveget, a szép megfogalmazás, a régies szóalakok azonban kárpótolják az olvasót.

 

„MI, ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEH STB. KIRÁLYA ÉS MAGYARORSZÁG, DALMÁTIA, HORVÁTORSZÁG, SZLAVONIA APOSTOLI KIRÁLYA.

Emlékezetül adjuk mindeneknek, kiket
illet, hogy Mi

azon gondunk és gondoskodásunknál fogva, melylyel Isten szentegyházainak helyes kormányoztatása iránt viseltetünk, kegyes tekintetbe vevén azon fényes erényeket, dicséretes és ajánlatos magaviseletet, gyakorlott tudományt és példás közkedvességű társalgást, melyekkel a Mi kedves hívünk,

tisztelendő
hetyei
HETYEY SÁMUEL

déghi cz[ímzetes] apát, esztergom főkáptalani kanonok, prímási iroda-igazgató díszlik, azon főpártfogói jogunk erejével, melylyel és a melyet úgy, miként dicső emlékezetű Elődeink, a boldogult magyar királyok Magyarországunk és a Társországok valamennyi egyháza és egyházi javadalma adományozására nézve teljes joggal bírunk és gyakorlunk, Őt mint alkalmas és Isten szentegyháza, a Haza és Felséges személyünk iránt tett szolgálataiért Előttünk kedvelt férfiút tisztelendő Dulánszky Nándor pécsi püspök elhalálozása által jogilag, tettleg és törvényszerűleg megürült

pécsi székesegyház
PÜSPÖKÉVÉ

tartottuk kegyesen választandónak és nevezendőnek, sőt választjuk, nevezzük és ezen püspökséggel összekötött illetményeket, jogokat és egyéb hasznokat Őneki adandóknak, adományozandóknak határoztuk, sőt adjuk és adományozzuk ezennel, fenntartván egyébiránt Magunknak és Utódainknak, Magyarország törvényes Királyainak azon jogot, hogy a káptalannál minden javadalmat és kanonokságot, a törvények értelme szerint, Mi adományozhassunk, az említett püspöknek csupán azt engedvén meg, hogy a támadandó üres helyekre az ez iránt kiadott legfelsőbb királyi határozatok értelmében Ő jeleljen ki és mutasson be Nekünk alkalmas egyéneket, de a Mi és Utódaink legkisebb korlátozása nélkül.
          Miért is Nektek, híveink, az említett pécsi székesegyház tisztelendő nagyprépostjának, olvasó-, éneklő-, őr- s többi kanonokjának és javadalmasainak és ezen püspöki megye valamennyi áldozó papjának és szerzeteseinek ezennel szigorúan meghagyván parancsoljuk, hogy a fennevezett hetyei Hetyey Sámuelt ezentúl igaz, törvényes, kétségtelen püspöktökül s főpaptokul tartani, tekinteni, elismerni, iránta úgy, mint jámbor és istenes szolgákhoz illik, kellő tisztelet és engedelmességgel lenni, viseltetni s az Ő hatóságának minden szokott és szabad dologban engedni és engedelmeskedni tartozzatok, köteleztessetek, másképp nem cselekedvén – ezt pedig elolvasás után az előmutatónak visszaadjátok.
          Kelt a Mi őszintén kedvelt hívü[n]k, tekintetes és nagyságos dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatási magyar ministerünk, valóságos belső titkos tanácsosunk kezei által, Budapesten, Mindszent hava huszonnyolczadik napján, Urunk ezernyolczszázkilenczvenhetedik esztendejében, Magyar, Cseh stb. országi Uralkodásunk negyvenkilenczedik évében.

Ferencz József

Wlassics Gyula”

 

 

Damásdi Zoltán

 

Képek forrása: Pécsi Egyházmegyei Levéltár