Az egészségügyi ellátáson belüli kórházi betegápolás igen komoly elhivatottságot és odafigyelést igényel a mindenkori ápoló személyzettől. Így volt ez mindig is, úgy a múltban, mint a jelenben. Ezért pro memoria sorozatunk jelen fejezetében a pécsi sebészeti klinikán egykor betegápolással foglalkozó apácákról, nevezetesen és különösen a keresztes nővérekről kívánunk megemlékezni röviden.

 

klinika pteMa a Janus Pannonius Klinikai Tömb (közismertebb nevén a 400 ágyas klinika) – amelynek püspöki megáldására 2015 őszén került sor – keretében működik a Sebészeti Klinika, ahol a műtétre váró, vagy azon már túl lévő betegeket szakképzett világi ápolók és ápolónők látják el. Érdemes azonban röviden megemlékezni azokról, akik ezt az áldozatos és nem könnyű munkát kezdetekben, a két világháború között végezték. Ők voltak a keresztes nővérek.

Uj korterem

 

 

Röviden a rendről

A rend hivatalos elnevezése: Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek (Congregatio Sororum Caritatis a Sancta Cruce). A kongregációt P. Theodosius Florentini kapucinus szerzetes és Maria Theresia Scherer alapította 1844-ben, a svájci Ingenbohl városban. A végleges pápai jóváhagyást 1894-ben kapta meg a társulat. A rend tagjainak apostoli munkaterülete a szeretetszolgálat minden elképzelhető formája: iskola, árvaház, öregotthon, elmegyógyintézet, kórház. Mindezek mellett szemináriumokban (így a pécsiben is 1913–1943 között) ők látták el a háztartásbeli feladatokat a 20. század első felében. Magyarországon 1865-ben telepedtek le, a magyar tartomány 1913-ban alakult meg, központja Zsámbék lett. Az 1950-es feloszlatáskor 466 nővér tartozott a tartományhoz. 1950-ig 38 helyen végezték szeretetszolgálatukat, többek között Pécsen.

 

Keresztes (és vincés) nővérek a pécsi klinikán

08Közismert, hogy a mai Pécsi Tudományegyetem közvetlen jogelődje a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (1914), amelyet a trianoni szerződés miatt kényszerűen telepítettek át Pozsonyból Pécsre, ahol 1923-ban kezdte meg működését. Az orvosi fakultás – még Pozsonyban – 1918-ban indult el négy elméleti intézetben és hét klinikán olyan szaktekintélyek vezetésével, mint Bakay Lajos sebészprofesszor, Velits Dezső szülész, Heim Pál gyermekgyógyász. Nem sokáig működhettek Pozsonyban, de szinte valamennyien eljöttek hosszabb-rövidebb időre, Pécsre az áttelepülést követően.

1924-ben a pécsi sebészeti klinika akkori igazgatója, dr. Bakay Lajos hívta Pécsre a keresztes nővéreket (ő ugyanis már dolgozott velük Pozsonyban). Ehhez egyházhatósági engedélyre is szükség volt, amelyet Münzer M. Ilona zsámbéki tartományfőnöknő fogalmazott meg a püspöki helynöknek: Alulírott, mint a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek tartományfőnöknője, tisztelettel jelentem, miszerint Dr. Bakay Lajos tanár úr, a pécsi sebészeti klinika igazgatója, 25 nővért kért a klinika betegeinek ápolására. Ennélfogva alázattal kérek engedélyt, hogy nővéreim a pécsi egyházmegyében letelepülhessenek, s ott működhessenek. Nagy nővér hiány miatt 25 nővér helyett csak hetet tudtam adni, névleg a következők: Sr. [Soror – am. nővér] Tóth M. Klára mint főnöknő, Sr. Koplik M. Christina, Sr. Szigeti M. Modesta, Sr. Morvay M. Etelka, Sr. Szép M. Amanda, Sr. Horváth M. Callista, Sr. Horváth M. Régis és 3 jelölt mint betegápolók. Időről-időre, ha tagokkal rendelkezem, iparkodni fogok az ápolónővérek számát kiegészíteni. Alázattal kérem Méltóságos Püspöki Helynök Urat, méltóztassék a klinikán működő nővéreim részére, 3 évre rendes és rendkívüli gyóntatót kinevezni. […] (Zsámbék, 1924. november 23.) Jakováli Hasszán pasa dzsámija 2012 benMűködésükhöz megkapták az egyházi engedélyt. Pécsen ekkor – miután az Erzsébet Tudományegyetem átvette a várostól a közkórház üzemeltetését – hat külön klinikán oszlott meg a betegellátás, amelyből kettőben (belgyógyászati és sebészeti) dolgoztak az apácák. A keresztes nővérek az egyházmegyében Pécsen kívül Palotabozsokon óvodában és elemi iskolában, valamint a mohácsi László kórházban teljesítettek szolgálatot még. Mivel köztudottan megbízhatóan látták el a kórházakban betegápoló feladataikat, amelyekhez – apácák lévén – lelkiekben is megfelelően álltak hozzá, a klinika vezetősége folyamatosan kérte létszámuk növelését a zsámbéki tartományfőnöknőtől. Az apácák és a betegek lelkigondozását, vagyis a kórházlelkészi teendőket (szentmise bemutatása, gyóntatás, áldoztatás, keresztelés, utolsó kenet feladása, ritkán még kórházi alkalmazottak házasságkötése is stb.) a pécsi ferences atyák látták el, kórházi kápolnaként pedig főleg a régi közkórház tövében található Jakováli Hasszán dzsámi szolgált.

A klinikai beteggondozásban nemcsak a keresztes nővérek, hanem a vincés (másként irgalmas) nővérek (Szeretet Leányai Társulat), valamint a mellettük dolgozó világiak is kivették részüket.

Ulrikanisch

A keresztes és vincés nővérek a pécsi klinikán 25 éven keresztül, az 1950-es feloszlatásukig folytatták betegápoló tevékenységüket. A rend pártállami megszüntetését követően a betegápolást kizárólag világi alkalmazottak látták el, ahogy napjainkban is.

S hogy mindezt milyen hitvallással tették a keresztes nővérek? A rend egyik ismert tagja, Ulrika von Hegne (1882–1913) keresztes nővér, akit Szent II. János Pál pápa 1987-ben avatott boldoggá, így fogalmazta meg: Nincs szükségünk pénzre, hanem áldozatos, jó szellemű nővérekre. Betegeinkről elsősorban a jó Isten gondoskodik, s csak másodsorban mi, hűséges kötelességteljesítéssel.

A sebészeti klinika dolgozói ma már mind világiak, de az egyház továbbra is gondoskodik az itt fekvő betegek lelki ellátásáról, ezért került nemrég átadásra a Klinikai Tömb kápolnája.

 

 

 

 Damásdi Zoltán

  

Forrás:  Pécsi Egyházmegyei Levéltár; Ifj. Rabár Ferenc:  A Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek magyar rendtartománya. (PhD értekezés)