"Nincs szükségünk pénzre, hanem áldozatos, jó szellemű nővérekre."
Ma a Janus Pannonius Klinikai Tömb (közismertebb nevén a 400 ágyas klinika) keretében működik a Sebészeti Klinika, ahol a műtétre váró, vagy azon már túl lévő betegeket szakképzett világi ápolók és ápolónők látják el gondosan. Érdemes azonban röviden megemlékezni, kik is végezték ezt az áldozatos és nem könnyű munkát a két világháború között, nevezetesen az úgynevezett keresztes nővérekről.
Röviden a rendről
A rend hivatalos elnevezése: Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek (Congregatio Sororum Caritatis a Sancta Cruce/Sorores Congregationis de Sancta Cruce, SCSC). A kongregációt P. Teodozius Florentini kapucinus szerzetes és Boldog Maria Theresia Scherer alapította 1844-ben, a svájci Ingenbohl városban. A végleges pápai jóváhagyást 1894-ben kapta meg a társulat. A rend tagjainak apostoli munkaterülete a szeretetszolgálat minden elképzelhető formája: iskola, árvaház, öregotthon, elmegyógyintézet, kórház. Mindezek mellett szemináriumokban (így a pécsiben is 1913–1943 között) ők látták el a háztartásbeli feladatokat a 20. század első felében. Magyarországon 1865-ben telepedtek le, a magyar tartomány 1913-ban alakult meg, központja Zsámbék lett. A rend 1950. évi feloszlatáskor 466 nővér tartozott a tartományhoz. 1950-ig 38 helyen végezték szeretetszolgálatukat, többek között Pécsen.
A pécsi klinikán
Közismert, hogy a mai Pécsi Tudományegyetem közvetlen jogelődje a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (1914) volt, amelyet a trianoni szerződés miatt kényszerűen telepítettek át Pozsonyból Pécsre, ahol 1923-ban kezdte meg működését. Az orvosi fakultás – még Pozsonyban – 1918-ban indult el négy elméleti intézetben és hét klinikán olyan szaktekintélyek vezetésével, mint Bakay Lajos sebészprofesszor, Velits Dezső szülész, Heim Pál gyermekgyógyász stb. Nem sokáig működhettek Pozsonyban, de szinte valamennyien eljöttek Pécsre az áttelepülést követően.
1924-ben a pécsi sebészeti klinika alapító-igazgatója, dr. Bakay Lajos hívta Pécsre a keresztes nővéreket (ő ugyanis már dolgozott velük Pozsonyban). Ehhez egyházhatósági engedélyre is szükség volt, amelyet Münzer M. Ilona zsámbéki tartományfőnöknő fogalmazott meg Mosonyi Dénes püspöki helynöknek: „Alulírott, mint a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek tartományfőnöknője, tisztelettel jelentem, miszerint Dr. Bakay Lajos tanár úr, a pécsi sebészeti klinika igazgatója, 25 nővért kért a klinika betegeinek ápolására. Ennélfogva alázattal kérek engedélyt, hogy nővéreim a pécsi egyházmegyében letelepülhessenek, s ott működhessenek. Nagy nővér hiány miatt 25 nővér helyett csak hetet tudtam adni, névleg a következők: Sr. [soror – magyarul nővér] Tóth M. Klára, mint főnöknő, Sr. Koplik M. Christina, Sr. Szigeti M. Modesta, Sr. Morvay M. Etelka, Sr. Szép M. Amanda, Sr. Horváth M. Callista, Sr. Horváth M. Régis és 3 jelölt, mint betegápolók. Időről-időre, ha tagokkal rendelkezem, iparkodni fogok az ápolónővérek számát kiegészíteni.
Alázattal kérem Méltóságos Püspöki Helynök Urat, méltóztassék a klinikán működő nővéreim részére, 3 évre rendes és rendkívüli gyóntatót kinevezni. [...] (Zsámbék, 1924. november 23.; PEL I.1.a.1. 1924/3290.)” Működésükhöz megkapták az egyházi engedélyt. Pécsen ekkor – miután az Erzsébet Tudományegyetem átvette a várostól a közkórház üzemeltetését – hat külön klinikán oszlott meg a betegellátás, amelyből kettőben (belgyógyászati és sebészeti) működtek az apácák. A keresztes nővérek Pécsen kívül az egyházmegyében még két helyen működtek: Palotabozsokon (1915, óvoda és elemi iskola) és Mohácson (1935, László kórház). Mivel köztudottan megbízhatóan látták el a kórházakban betegellátó és betegápoló feladataikat, amelyekhez – apácák lévén – lelkiekben is megfelelően álltak hozzá, a klinika vezetősége folyamatosan kérte létszámuk növelését a zsámbéki tartományfőnöknőtől. Az apácák és a betegek lelkigondozását, vagyis a kórházlelkészi teendőket (szentmise bemutatása, gyóntatás, áldoztatás, keresztelés, utolsó kenet feladása, ritkán még kórházi alkalmazottak házasságkötése is stb.) a pécsi ferences atyák látták el. A klinikai beteggondozásban nemcsak a keresztes nővérek, hanem a vincés (másként irgalmas) nővérek is kivették a részüket, valamint a mellettük dolgozó világi alkalmazottak.
A keresztes nővérek betegápoló tevékenységüket a pécsi klinikán a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatásáig végezték, közel 26 éven keresztül. S hogy mindezt milyen hitvallással tették? A rend egyik ismert tagja, Ulrika von Hegne (1882–1913) keresztes nővér, akit Szent II. János Pál pápa 1987-ben avatott boldoggá, így fogalmazta meg: „Nincs szükségünk pénzre, hanem áldozatos, jó szellemű nővérekre. Betegeinkről elsősorban a jó Isten gondoskodik, s csak másodsorban mi, hűséges kötelességteljesítéssel.”
Forrás: PEL I.1.a.1–2.
Irodalom: Puskely Mária: Kétezer év szerzetessége. Szerzetesség- és művelődéstörténeti enciklopédia. I. kötet A–K. Budapest, 1998. 642–644.
Képek: https://www.keresztesnoverek.hu/; https://baranyaidigitar.hu/fototar
2017. június 06-án, Szent Norbert emléknapján,
Damásdi Zoltán
RSS