„Az Egyház gondolkodásában a levéltárak valóban a keresztény közösségek emlékezetének helyei és az új evangelizáció kulturális tényezői. Tehát elsődleges fontosságú kulturális értékének sajátossága abban rejlik, hogy megörökíti az Egyház századok során az őt alkotó egyes valóságokban megtett útját. Saját múltjának dokumentumokra és nem előítéletekre alapozott tanulmányozása „emberségben tapasztaltabbá” teszi az Egyházat, mivel megismerteti történelmi jelenőségét (...).
Az egyházi levéltárakat tehát figyelem illeti meg, úgy történelmi, mint lelki szempontból és lehetővé teszik az Egyház életében e két szempont belső kapcsolatának megértését. A közösség iratokkal megerősített tarka történetén keresztül kézzelfoghatóak Krisztus cselekedeteinek nyomai, aki termékennyé teszi Egyházát, az üdvösség egyetemes szentségét, és azt az emberek útjaira indítja. Ahogy VI. Pál szerette mondani, az egyházi levéltárakban őrzik az emberek történelmébe való »transitus Domini« nyomait.”
(Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben. Szent István Társulat, Budapest, 1998.)
RSS