Serédi Jusztinián OSB esztergomi érsek meghívója.

Tisztelt Olvasóink! 

2021-ben újra Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Újra, hiszen 1938-ban már egyszer otthont adott hazánk ennek az igen jelentős egyházi eseménynek. Ennek apropóján sorozatunkban fel-felelevenítjük az 1938-ban rendezett Kongresszus egy-egy mozzanatát, hogy ezáltal is méltóképpen bekapcsolódjunk a felkészülésbe.

Elsőként azt a levelet mutatjuk be, amelyet Serédi Jusztinián esztergomi érsek (1927–1945) küldött szét a Kongresszusra külön meghívott egyházi méltóságoknak 1937-ben. [1] A szép meghívó kulcsfogalmai ma is érvényesek: az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztus, a szeretet, az imádság, a testvériesség és a béke.

„Excellenciás és Főtisztelendő Úr,

Őszentsége [XI. Pius pápa] Magyarország felé hajló igen szíves jóindulatából az a döntés született, hogy a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepsége Budapesten lesz az 1938. esztendőben, május 25–29. napokon. Hihetetlen örömmel és vigasztalással tölt el minket ez: egyrészt azért, mert ezekben a napokban vendégül fogadjuk az Igazságosságot, az Igazságot és az Életet, igent mondva az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztusra, aki biztosan sok áldással fog megáldani minket, amint egykor megáldotta Edom szolgáját amiatt, hogy vendégül fogadta a frigyládát, [2] amely saját előképét rejtette magában, másrészt azért, mert ugyanebben az évben – bár az Eucharisztikus Kongresszustól függetlenül – fogjuk megünnepelni első apostoli királyunk, Szent István megdicsőülésének 900 éves jubileumát, akinek Magyarország a katolikus hitet, keresztény kultúrát, Mária országát és magát az életet köszönheti.

Így tehát az örömtől túlszárnyalva már most ujjongunk, hiszen a következő májusban megszentelt napok fognak ránk világítani. Testvéri szívvel felszólítunk minden nemzetet, ahány csak van: jöjjetek fővárosunkba és imádjátok velünk együtt az Urat, hogy az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus által nagy fényesség szálljon le a földre: igent mondva az Igazságosságra, az Igazságra és az Életre; és miként egykor Egyiptom bálványai megzavarodtak Isten színe előtt, [3] úgy most a modernkor bálványai is pusztuljanak el és semmisüljenek meg, szemük láttára oly sok ezer ember görbíti meg Isten képmását: a saját lelkét.

Minthogy pedig az istentelen emberek mindenre kiterjedő ténykedése mindenütt háborút indít Isten, Krisztus Egyháza és a mi vallásunk ellen: úgy tűnik, hogy ennek ellenébe, ezáltal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus által, az egész földkerekségen Isten engesztelésének és imádásának, Krisztus Egyház és a mi szent vallásunk iránti hűségének mintegy általános megindítása hozandó fel, nehogy a többi keresztény nemzettel is megessen, ami több nemzettel – fájlaljuk, hogy – megesett, amely nemzetek tudniillik kegyetlen belföldi háborútól zengnek és mintegy önmagukat tépik szét, mert oly sok felebarátunk bensejében kihűlt a szeretet, és már ártalmas gyűlölet keríti hatalmába a lelkeket, ami hát szörnyű testvérgyilkossággá fajul el.

Mi ezért elindítunk hazánkban egy teljes eucharisztikus évet a Kongresszusért, ezáltal a hívek a szentbeszédeken és különböző eucharisztikus cselekményeken állhatatosan, leginkább a szentgyónásban és szentáldozásban pedig nagy számban tudnak részt venni, és előre felkészülnek, hogy méltón vegyenek részt a Kongresszuson, helyreállítva a hála állapotát, vagy abban megerősödve, vagy legalább képesek legyenek csatlakozni minden katolikus testvérhez, akik a Kongresszusért imádkoznak.

És valóban, mintegy az egész Egyház általános közösségét és a keresztény nemzetek imáját és engesztelését az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus – aki a katolikus templomokban a szent külső alatt mindenütt jelenvalóként rejtőzik – biztosan nem fogja megvetni. És ez a közös imádság és engesztelés, amely Isten trónusához jó illatként fog felszállni, bizony a keresztény népeknek kívánatos békét és családias életet, egyszersmind a katolikus vezetőknek gyámolító polgárságot fog újra életre hívni az Eucharisztia szolgálatával. És ha Krisztus méltán panaszkodik úgyszólván Lelkének, hogy saját királyságából – nyilvánvalóan a bűnös szívek miatt – mintegy elűzik és saját helye legelvetemültebb latorjának választják, mi nem késlekedünk az Egyházzal emlékezetbe idézni: mondjátok a nemzeteknek, hogy az Úr uralkodott és uralkodik a Legszentebb Oltáriszentségben, és minden nemzetet szívébe zár a szeretet kötelékével, amely valamiként képessé teszi Istent, hogy alászálljon az égből a földre, és az embert, hogy [lélekben] felemelkedjen a földről az égbe.

Tehát igen nagy alázattal kérem Excellenciádat és Főtisztelendőségedet a szeretet ezen kötelékének kieszközlésére és szorosabbra húzására, hogy mindannyiunk Eucharisztikus Kongresszusát tiszteld meg személyes jelenléteddel, és buzdítsd az Alád rendelt papságot és a hívő népet, hogy legyenek jelen a Kongresszus ünnepségén, amelynek programját hamarosan eljuttatom.

Ami pedig minket illet, barátsággal várlak és fogadlak Titeket, hogy szívünk a szeretet, és – ahogy mondjuk – a katolikus szolidaritás kötelékével kapcsolódjon egymáshoz. A Mindenható Isten pedig vezessen és mentsen meg Titeket, hogy épek és egészségesek legyetek.

Aki az Eucharisztikus Kongresszust és annak leendő üdvös hatásait, amelyekről beszéltünk, kegyes imádságokba ajánlva, az igen mély tisztelet jelével, a Legszentebb Eucharisztia szeretetével maradok

          Budapest, 1937. május 26.

          Excellenciádnak és Főtisztelendőségednek
          Krisztusban igen odaadó testvére

          + Serédi Jusztinián bíboros
          Magyarország hercegprímása
          esztergomi érsek”

---

 [1] PEL I.1.a.1. 1937/2936.

[2] 2Sám 6,10–11

[3] Iz 19,1

2019. október 30.

Pécsi Egyházmegyei Levéltár