Egy oratórium pécsi bemutatója
Jelen összefoglaló megírását a Pécsi Egyházmegyei Levéltár gazdag, mintegy 10 000 felvételt tartalmazó fotótárának egy fotóalbumában fellelt két fényképe indította el, amelynek felirata igencsak figyelemfelkeltő volt: „A gyermekek kereszteshadjárata”.
A Pécsi Ünnepi Játékok
A pécsi köz- és kulturális élet vezetőiben 1929-ben felvetődött egy kulturális fesztivál gondolata. Az „ünnepi játékokat” végül 1933-ban sikerült megvalósítani. A szervezést a dr. Schmidt (Sík) Lajos tb. főjegyző által vezetett pécsi idegenforgalmi iroda vállalta magára. Az ünnepi játékok időpontját 1933. június 3–11. napjaira tűzték ki, a pünkösd ünnepére (június 4–5.) időzítve. A programkínálat rendkívül színes volt (hangversenyek, kiállítások stb.), ám a legfőbb attrakciónak a szervezők Gabriel Pierné A gyermekek keresztes hadjárata című oratóriumának bemutatását szánták.
A szerző és műve
Gabriel Pierné (1863–1935) francia zeneszerző stílusát a késői romantika jellemezte, ezért „a francia Mahlernek” is nevezték. Egyik legismertebb műve A gyermekek keresztes hadjárata (La croisade des enfants) című oratórium, amely Marcel Schwob azonos című novellája alapján született, s a szövegkönyvet is Schwob írta. A szerző a „zenei legenda” műfaji megjelölést adta az oratóriumnak. A mű ősbemutatója 1905-ben volt Párizsban. A késői romantika stílusában íródott oratórium cselekménye a következő:
I. tétel: Az indulás. 1212-ben egy flandriai városkában mennyei szózat hallatszik, amely Jeruzsálembe hívja a gyermekeket, akiknek az élére egy vak kisfiú, Alain, és társnője, Allys áll. A szülők marasztalni próbálják a gyermekeket, de azok a mennyei szózat hatására elhatározzák magukat a zarándoklatra. II. tétel: A hadak útján. A zarándokok vidám és bizakodó útját írja le. III. tétel: A tenger. A gyermekek Genovánál elérik a tengert és hajóra szállnak. IV. tétel: A Megmentő a viharban. Vihar tör ki, hajótörést szenvednek, és „Jézus magához szólítja a gyermeksereget”.
A bemutató előkészületei
A produkció zenei rendezője Weigele (Várhalmi) Oszkár pécsi karmester volt. Az oratórium nagy apparátust igényelt: szimfonikus zenekar, vegyeskar, gyermekkar, illetve több szólista. A nagyszabású oratórium kórusát a Pécsett működő énekkarok alkották, a gyermekkart pedig a székesegyházi énekiskola és a városi polgári fiúiskola növendékei biztosították. A kóruspróbák 1932 végén kezdődtek.
A rendezést Márkus László, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója vállalta. Víziója egy látványos előadás volt. Tervezett helyszínként a székesegyház előtti teret jelölték meg. Az énekesek jelmezeket viseltek, s az oratórium cselekményét táncosok és statiszták által előadott némajátékkal kívánták vizuálisan is megeleveníteni.
A Pécsi Napló 1933. június 10-i száma
Az ünnepi játékokra a szervezők meghívták Pécsre az oratórium szerzőjét, Gabriel Piernét is. A zeneszerző május 24-én levelet írt a szervezőkhöz megköszönve, hogy „Pécs, ez a zenekultúrájáról külföldön is ismert és elismert város ünnepi hetének műsorába iktatta munkáját.” Egyúttal kérte, hogy művét minden színpadszerűséget nélkülözve adják elő „a mű tiszta zenei karakterének kihangsúlyozása érdekében”. A szervezők tiszteletben tartva a szerző óhaját, törölték az előadásból a némajátékot.
A bemutató
1933. június 3-án került sor az oratórium bemutatására. Este 8 órakor a székesegyház harangzúgása nyitotta meg az ünnepi játékokat. Ezt követően toronyzene következett a székesegyház tornyából: az oratóriumból vett részleteket szólaltattak meg a 8. honvéd gyalogezred fúvósai. A toronyzene után Marco Enrico Bossi Entrée Pontificale című műve (Op. 104 No. 1) hangzott el a székesegyház orgonáján Vadas Gábor előadásában, amelyet hangszórókon közvetítettek a térre.
A gyermekek keresztes hadjárata előadás szereplőinek egy csoportja[1]
Ezután vette kezdetét az oratórium Weigele Oszkár vezényletével. A fontosabb szólószerepeket Laurisin Mihály (elbeszélő), a budapesti Operaház akkori egyik legnépszerűbb tenorja, illetve Kürschnerné Kalliwoda Olga (Alain) és Gáspárné Schlezák Auguszta (Allys) jelentős pécsi énekművészek énekelték. A 121 tagú vegyeskart a Pécsi Áll. Tanítók Ének- és Zeneegyesülete, a Pécsi Dalárda, a Pécsi Izraelita Énekkar, a Pécsi Karének Egyesület, a Polgári Daloskör és a Szeráfi Kórus adta, a 75 tagú gyermekkart pedig a székesegyházi énekiskola és a városi polgári fiúiskola növendékei. A 67 tagú zenekar a pécsi filharmonikusokból és a 8. honvéd gyalogezred zenészeiből állt. A művet a székesegyház előtti téren adták elő, így a neoromán stílusú bazilika képezte a középkori történet természetes díszletét, amelyet fényeffektusokkal igyekeztek még látványosabbá tenni. Az énekesek és a zenészek számára egy stílusában a székesegyházzal harmonizáló pódiumot emeltek. A szólisták és a kórus tagjai korabeli jelmezekben énekeltek. A közönség számára egy ezer néző befogadására alkalmas tribünt építettek, és további ötszáz állóhelyet biztosítottak a kordonokkal elkerített téren.
A gyermekkar három tagja[2]
A bemutató rendkívül kedvező kritikát kapott a sajtóban. A Pécsi Napló újságírója egyenesen „Pécs zenetörténetének legnagyobb eseményének” aposztrofálta a bemutatót.
A mű további előadásai és az ünnepi játékok mérlege
A június 3-i bemutatót követően még négyszer adták elő az ünnepi hét során az oratóriumot: június 4-én, 5-én, 10-én és 11-én. A művet két szereposztásban játszották: Alain szerepét Bíró Malvin, Allys szerepét Ludwig Vilma pécsi énekművészek is előadták. Az elbeszélő szerepét pedig a korszak igazi „sztárénekesének” számító Szedő Miklós is énekelte – aki egyébként ebben az időben épp Pécsett végezte orvosi tanulmányait. A június 11-i utolsó előadást a Magyar Rádió élőben közvetítette. Ahogyan a bemutatóról, úgy a további előadásokról is elismeréssel írt a sajtó.
Az első alkalommal megrendezett Pécsi Ünnepi Játékok igen sikeres volt. Mintegy 15–18 ezer vendég látogatta meg a várost az ünnepi hét alkalmával. Az országos sajtó is elismerően nyilatkozott a rendezvénysorozatról. Ezen felbuzdulva a Pécsi Ünnepi Játékokat még több alkalommal megrendezték. Ebben a sikerben kétségkívül jelentős szerepe volt A gyermekek keresztes hadjárata bemutatásának, mint az első pécsi ünnepi játékok kiemelt produkciójának. Ennek elismeréseként Pécs város idegenforgalmi hivatala babérkoszorúval tüntette ki a produkcióban részt vevő szólistákat és kórusokat, Weigele Oszkár karmester pedig egy díszalbumot kapott. A helyi sajtó összességében így értékelte A gyermekek keresztes hadjárata pécsi bemutatását: „Az ünnepi hétnek legkimagaslóbb eseményei kétségkívül a dómtéri hangversenyek voltak. Ezzel a ragyogóan sikerült monstre-hangversennyel szerezte meg Pécs városa a fővárosi és vidéki sajtónak azt az elismerését, hogy hasonló zenei teljesítményre ma egyetlen vidéki város sem képes.”
Az összeállítást készítette: Dr. Somodi Imre levéltáros
Források
Gálos László dr.: Pécs lázasan készül az Ünnepi Hétre. In: Dunántúl, 1933. június 1. 4. o.
Dr. G[álos]. L[ászló].: Az ünneplő Pécs. In: Dunántúl, 1933. június 4. 1. o.
Dr. G[álos]. L[ászló].: Pécs a pünkösdi ünnepek alatt. In: Dunántúl, 1933. június 7. 1. o.
Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs. Pécs Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály, Pécs, 1959.
Nádor Tamás: Adatok és dokumentumok a Pécsi Ünnepi Játékok történetéből (1933–1938). In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás 1983–1984. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1985. 415–445. o.
Sásdi Sándor: Pécs lesz kelet Salzburgja. In: Délibáb, 1933. május 20. 8. o.
Sz. n.: A gyermekek kereszteshada. In: Pesti Napló, 1933. június 4. 6. o.
Sz. n.: A „Gyermekek keresztes hadjáratá”-t párisi eredeti bemutatója mintájára mutatják be Pécsett. Pécsi Napló, 1933. május 25. 2. o.
Sz. n.: Alacsonyabbra építik át az ünnepi játékok nagytribünjét. In: Pécsi Napló, 1933. május 27. 3. o.
Sz. n.: A pécsi ünnepi hét legnagyobb szenzációja. In: Tolnamegyei Újság, 1933. június 3. 5. o.
Sz. n.: A Pécsi Ünnepi Hét programja. In: Dunántúl, 1933. június 4. 2. o.
Sz. n.: A pécsi ünnepi játékokat oratóriumszerűleg adják elő. In: Dunántúl, 1933. május 14. 6. o.
Sz. n.: A szerző kívánságára a Dóm-téri monstre hangversenynél elhagyják a patomimet. In: Dunántúl, 1933. május 24. 3. o.
Sz. n.: Babérkoszorút kapnak a dómtéri hangversenyen szereplő dalárdák. In: Dunántúl, 1933. június 14. 5. o.
Sz. n.: Beszámoló Pécs ünnepi hetének kezdetéről. In: Pécsi Hírek, 1933. június 6. 2. o.
Sz. n.: Dómtéri előadásokat és zenei hangversenyeket készítenek elő a jövő júniusra. In: Pécsi Hírek, 1932. november 28. 2. o.
Sz. n.: Felhívás Pécs dalosaihoz. In: Pécsi Napló, 1932. december 2. 5. o.
Sz. n.: Gabriel Pierné „A gyermekek kereszteshadjárata” első szabadtéri előadása a Székesegyház előtt. In: Pécsi Napló, 1933. június 4. 2–3. o.
Sz. n.: Harmincezer idegen fordult meg Pécsett az ünnepi hét alatt. In: Magyarság, 1933. június 13. 12. o.
Sz. n.: Megkezdődött a pécsi ünnepi hét. In: Nemzeti Újság, 1933. június 4. 5. o.
Sz. n.: Nagy érdeklődés nyilvánul meg a szombati és vasárnapi szabadtéri hangverseny iránt. In: Pécsi Napló, 1933. június 10. 4. o.
Sz. n.: Pécs ünnepi hete. In: Dunántúl, 1933. június 3. 3. o.
Sz. n.: Szombaton és vasárnap olcsó helyárakkal adják elő a szabadtéri hangversenyt. In: Dunántúl, 1933. június 8. 4. o.
Sz. n.: Ünnepi hét Pécsett. In: Újság, 1933. május 21. 11. o.
Sz. n.: Vasárnap rádió közvetíti a dómtéri hangversenyt. In: Dunántúl, 1933. június 11. 3. o.
Sz. n.: Véget ért a pécsi ünnepi hét. In: Dunántúl, 1933. június 13. 4–5. o.
[1] A kép forrása: Pécsi Egyházmegyei Levéltár – Fotótár (PEL VI.2.)
[2] A kép forrása: Pécsi Egyházmegyei Levéltár – Fotótár (PEL VI.2.)
RSS