Krisztus szeretete sürget minket!
Az Anyaszentegyház a mai napon, szeptember 27-én emlékezik meg Páli Szent Vince (1581–1660) áldozópapról, a lazarista rend és a vincés család szerzetesközösségeinek alapítójáról.
Csoportkép (Pécsi Egyházmegye, év és hely nélkül; PEL VI.2.)
A Pécsi Egyházmegyében úgy a lazaristák (Congregatio Missionis, CM), mint a szeretetleányok (Societas Filiarum Caritatis Sancti Vincentii a Paulo, FdC) jelen voltak. A lazaristák csak a 20. század első felében működtek az egyházmegye területén egy központtal (Lakócsa, 1924). Missziós tevékenységük több részből állt, népmissziókat tartottak főleg falvakban, szegénygondozó szeretetegyesületeket szerveztek és irányítottak, szemináriumokban lelkigyakorlatokat vezettek és igazgatták, lelkileg gondozták a rend női szerzeteseit.
Vincés nővérek "Mária-leányokkal" Bólyban. (PEL III.017.)
A lazaristákkal ellentétben a szeretetleányok – hívták őket öltözetükről szürke nénéknek, illetve irgalmas vagy vincés nővéreknek is – viszont a 19. század közepétől a 20. század közepéig, mintegy 100 éven keresztül működtek egyházmegye-szerte, viszonylag nagy számban és több központtal. A nővérek egyházmegyébe való letelepítése (1855) Girk György püspök nevéhez köthető. Először Pécsett a városi közkórházban és szegényházban kezdték el szolgálatukat, majd tevékenységi színhelyük bővült a Rudolfinummal (1878), a Baranya vármegyei árvaházzal és elemi iskolával, valamint a Matessa árvaházzal (1893), illetve a Marianum leánynevelő intézettel (1902). A 20. század elején közel 70 nővér segítette Pécsett a város rászorultjait, vettek részt az oktatásban és a betegápolásban.
Vincés nővérek sírja a pécsi köztemetőben.
Ugyanakkor nemcsak a városban, hanem idővel az egész egyházmegyében alakítottak közösségeket, teljesítettek szolgálatot, így Szekszárdon a szegényházban (1854), az árvaházban (1900), a katolikus óvodában (1890). Ezen kívül jelen voltak Bonyhádon (1882), Bólyban (1882), Pakson (1884), Regölyben (1888), Nagymányokon (1890), Bakócán (1892), Dunaföldváron (1901) és Pincehelyen (1903). Számuk az 1940-es években megközelítette a 180 főt. A nővérek elsősorban beteggondozással, karitatív munkával, szegény gyermekek és árvák gondozásával, elemi szintű oktatásával foglalkoztak. Egészen a 20. század közepéig, a rend feloszlatásáig működtek az egyházmegyében, és fejtették ki áldásos tevékenységüket jelmondatuknak megfelelően: Krisztus szeretete sürget minket!
Forrás: Pécsi Egyházmegyei Levéltár (I.1.a.1–2.; I.1.f.2.), Magyar Katolikus Lexikon (lexikon.katolikus.hu)
Irodalom: Puskely Mária: Kétezer év szerzetessége. Szerzetesség- és művelődéstörténeti enciklopédia. I. kötet A–K. Budapest, 1998. 475–480.
Képek: Damásdi Zoltán, Pécsi Egyházmegyei Levéltár (III.017.; VI.2.)
2018. szeptember 27-én, Páli Szent Vince áldozópap emléknapján
Damásdi Zoltán
RSS