Komócsy István (1872–1952)

 

 

komocsy 31872. december 1-jén született Székesfehérváron. Édesapja pásztovai Komócsy Pál királyi ügyész, édesanyja Mészöly Mária. Felmenői között említést érdemel Komócsy József költő, akiről Mikszáth Kálmán is megemlékezik számos munkájában, vagy éppen Komócsy Pál ezredes. Egy 1936-ban kelt kitüntetésre történő felterjesztésből ismert, hogy már hétévesen a papság felé „hajózott” („anno vero 1879 ad sacerdotium evectus est”). Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron kezdte el, 1887 szeptemberétől azonban Pécsett folytatta, itt jelentkezett a pécsi kisszemináriumba. Szemináriumi tanulmányait követően 1895. június 21-én harmadmagával szentelte pappá Császka György kalocsai érsek Kalocsán, a Miasszonyunkról nevezett nővérek templomában (Szent József-zárdatemplom). Előbb Mozsgóra került káplánnak (1895), azután Gödrére (1895), majd Dunaszekcsőre (1896). 1897-ben gróf Apponyi Géza kérésére a hőgyészi kastélyba került tanító-nevelőnek fia, Apponyi Rezső mellé. Egy évvel később Bátára helyezték káplánnak, de még ugyanebben az évben Pécsre került, óraadó hitoktató lett a Pécsi Állami Főreáliskolánál. Ettől kezdve élete végéig Pécsett dolgozott. Ekkor már egy éve Hetyey Sámuel volt a pécsi püspök (1897–1903), aki meghatározója és megalapozója lett a szociálisan igen érzékeny Komócsy oktatói-nevelői munkásságának.

 

A Püspöki Tápintézet élén

Már az 1890-es évektől több tanító testület és espereskerület szorgalmazta a szegény sorsú gyermekek iskoláztatásának és étkeztetésének központi segítését. Komócsy ezügyben egy memorandumot (1899) is benyújtott Hetyey püspökhöz, amelynek bevezetésében ezt olvashatjuk: „Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Kegyes Atyám! Mások által lelkemben szikraként elvetett gondolatból, hosszas napoknak szakadatlan tervezgetéseiből, a részletekben az illetékes tényezők megkérdezéséből, Istenhez irányított imádságaim közben alakult ki bennem egy nagyszabásu terv, melyet, véleményem szerint csekély áldozattal kivihető levén, alapvonalaiban Méltóságod elé terjesztek. […] Méltóságos Püspök Úr! A tanügy barátja! A szegények Atyja! Nem titok, nem lehet titok Méltóságod előtt, hogy Pécsnek csak két középiskoláját állandóan nyolczszáz ifju látogatja s azonkívül ifjuságuk legvirágjában más tanintézeteinket (tanítóképző, polgári és elemi iskolák) is számos ifju keresi fel. A gyermekek nagy része vidéki, egészen szegény, vagy közepes jövedelmű szülők ivadékai, kik sokszor véres verítékkel szerzik össze iskolázandó gyermekeik ellátási költségeit. […] S nem egyszer hallottam már az óhajt: vajha alakulna Pécsett is […] tápintézet vagy konviktus. Az első az anyagiak terén tenne nagy szolgálatot, a második gyermekeik vallási, erkölcsi és tanulmányi ellenőrzése tekintetében szolgálna sok szülő édes megnyugtatójául. […] Segítsen rajtuk! – avagy: Adja meg Méltóságod a lehetőséget, hogy segítsünk rajtuk.” A memorandum ezután igen alaposan felvázolja a megvalósítás mikéntjét. Komócsy ehhez már meglévő intézményeket is alapul vett, mint például a Zalka János győri püspök által 1888-ban alapított Győri Püspöki Tápintézetet, a konviktus megvalósításához pedig sokat merített az angliai Stonyhurst College iskolai szabályzatából (1794). Hetyey püspök, aki érzékeny volt a nehéz sorsú gyermekek iránt, lévén, hogy maga is szegény körülmények között nőtt fel, végül egy jól megszervezett munka eredményeként 1900-ban megalapította a Pécsi Püspöki Tápintézetet a szegény, de jól tanuló gyermekek számára, amely az intézetbe felvételt nyerteknek rendszeres, zömében ingyenes étkeztetést jelentett. Igazgatójául pedig Komócsyt nevezte ki. Az internátus ekkor még nem tudott megvalósulni.

Még ugyanebben az évben, tehát 1900-ban Hetyey püspök kinevezte segédtanfelügyelőnek Komócsyt az Egyházmegyei Tanfelügyelőség élén álló főtanfelügyelő mellé, egy évvel később pedig a kisszeminárium subregense lett (1916-ig). 1912-ben Zichy Gyula pécsi püspök (1905–1926) felterjesztésére Őszentsége tiszteletbeli káplánja lett, 1913-ban pedig a Hittudományi Főiskola tanári karába is bekerült mint a szociológia tanára. Majd három év múlva egy újabb mérföldkő következett életében, az Emericanum.

 

Az Emericanum élén

Komocsy0001Ami Hetyey püspök életében nem jöhetett létre, az utódja, Zichy püspök idején megvalósult, az első világháború évei alatt. A fiúinternátus 1916-ban nyitotta meg kapuját, amely Szent Imre hercegnek, az ifjúság védőszentjének nevéből az Emericanum nevet kapta. Ésszerű okokból még ugyanebben az évben az intézetbe beolvasztotta Zichy püspök az 1825 óta fennálló Székesegyházi Árvaházat Rézbányay János igazgató nyugdíjba vonulásával, mely addig 17 árva fiúnak biztosított ingyenes elhelyezést. Az Emericanum első igazgatója Komócsy lett, tanulmányi felügyelője, prefektusa pedig Perr Viktor. Az akkor újonnan felépült internátus épülete ma a Jókai utca és a Dischka Győző utca sarkán található. Az Emericanum céljának megfelelően szegény sorsú középiskolás fiúknak adott otthont, őket hívták konviktoroknak (a konviktus után). Az intézet az árvaházból 15 fiút örökölt, amihez az első évben 20 konviktor csatlakozott. Számuk a későbbi években nőtt. tablo zoli 20170118 2Az első tanév végén Komócsy jelentést írt püspökének tapasztalatairól: „A fiúk viselkedése, szorgalma általánosságban nagyobb kifogásolni valót nem okozott. Ellenkezőleg, főleg az újak sok örömet is okoztak nevelőiknek. Tanulmányi eredményük általánosságban igen szép. A régebbi növendékeknél [vagyis az árvaháziaknál] érezhető lelki visszahatást okozott az elüljáró-változással járó gyökeres fegyelmi irányváltozás. Ez eleinte csöndes dacban, később ízetlenkedő kedvetlenségben nyilvánult, mely csak a rend és okos szigor szellemének megismerésével enyhült az év vége felé.” 1920-ban a szintén igazgatása alatt működő Püspöki Tápintézet is az Emericanum része lett. A gyermekek étkeztetését 1920-tól bátyja, Komócsy Andor és felesége vállalta. Nyolc éven keresztül igazgatta az Emericanumot, miközben igazgatói teendői mellett továbbra is dolgozott hittanárként az Állami Főreáliskolánál – mindezt 1924-ig, főtanfelügyelői kinevezéséig. Érdemei elismeréséül 1920-ban tiszteletbeli kanonoki kinevezést kapott.

Megemlítendő itt, hogy a hitoktatás és az ifjúság nevelése mellett az 1930-as évek közepéig párhuzamosan igen tevékeny volt a különböző katolikus szervezetek életében. Elnöke volt a Pécsi Keresztény Szociális Egyesületnek, püspöke megbízta az egyházmegye területén létesült és a jövőben létesítendő társadalmi és gazdasági egyesületek felügyeletével, püspöki biztosa volt az egyházmegyei Mária-kongregációknak, egyházmegyei elnöke az egyházmegyében működő legényegyleteknek.

 

A Pécsegyházmegyei Tanfelügyelőség élén

komocsy1924-ben Zichy püspök felmentette Komócsyt az Emericanum igazgatása alól, utódjául Perr Viktor addigi prefektust nevezte ki, őt pedig a Pécsegyházmegyei Tanfelügyelőség élére állította, amely tisztségét 1936-ig viselte. Új munkaköre kiterjedt az egyházmegye valamennyi alap-, közép- és felsőfokú iskolájának felügyeletére és igazgatására, ezen felül rendszeres látogatást is jelentett a különböző települések iskoláiba. Főtanfelügyelősége alatt püspöki megbízatással egyúttal felügyelője lett az egyházmegye pénzügyeit irányító Egyházmegyei Alapítványi Hivatalnak is (1927) tíz éven keresztül. Főtanfelügyelői munkásságának utolsó mozzanata az 1936-os egyházmegyei zsinat, amelynek tanüggyel kapcsolatos rendelkezéseinek megfogalmazásában tevékeny szerepe volt.

 

1936–1952 között

Saját kérésére Virág Ferenc püspök (1926–1958) 1936-ban felmentette Komócsyt a főtanfelügyelég alól. Majd az 1930-as évek második felében a különböző egyházmegyei katolikus szervezeteknél betöltött tisztségeitől is fokozatosan megvált. Három komolyabb feladatot még ebben az időszakban is vállalt: 1935 és 1947 között a pécsi állami elemi iskolák hitoktatási felügyelője lett, elnöke volt két éven keresztül a Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Fegyelmi Tanácsának (1936–1938), valamint szintén elnöke volt a Pécsegyházmegyei Papok Népmissziós Egyesületének 1942 és 1950 között.
     Még 1936-ban Virág püspök felterjesztésére XI. Pius pápa pápai prelátussá nevezte ki. A felterjesztésben a kinevezés indoklásul ezt olvassuk: „Variis in locis dioeceseos in cura animarum laborans summo cum zelo quaestionibus socialibus in spiritu enciclicarum „Rerum novarum” et „Quadragesimo anno” [...] incubuit, interea in educanda iuventute catholica non frustra fatigatus.” Magyarul: Az egyházmegye különböző helyein a lelkek gondozásában igen nagy buzgalommal tevékenykedő, szociális kérdésekben a Rerum Novarum és a Qadragesimo anno enciklikák szellemében foglalatoskodott, mellette a katolikus ifjúság nevelésében nem hasztalanul fáradozott.
     Megemlítendő még irodalmi munkássága is: írt kis ismertető füzetet Hetyey Sámuel pécsi püspökről (1903), a gyermekek nemi felvilágosításáról (1908), valamint írt tanulmányt „A tömegben végrehajtott cselekedetek és az erkölcsi felelősség.” címmel (1918), de megemlékezett a már említett Népmissziós Egyesület első elnökéről, Wajdits Gyuláról is (1940).vajdits2
     A székeskáptalannak 1920-tól volt tagja különböző minőségben: először tiszteletbeli kanonok (1920), majd mesterkanonok (1923), tolnai főesperes (1931), székesegyházi főesperes (1934), őrkanonok (1935), végül 1937-től haláláig éneklőkanonok.
     Nyolcvan esztendős korában, 1952. december 31-én hunyt el. Három nappal később, 1953. január 3-án temették el a pécsi köztemetőben, a szertartást Gebauer Miklós nagyprépost vezette. A családi sírboltban helyezték örök nyugalomra testvére, Ferenc és neje mellé. Neve azonban nem került fel a sírkőre. Egy később íródott nekrológ röviden így jellemezte: „In omnibus muneribus studuit conscientiose implere officium suum.” Magyarul: Hivatalát igyekezett lelkiismeretesen betölteni feladataival.

Nemrég hunyt el egy idős atya, aki az 1940-es évek végén, ’50-es évek elején kispapként közelről ismerte – ahogy ő hívta – a „kanonok urat.” Akkoriban a székeskáptalan tagjai – minthogy koncelebrálás nem volt – külön mondtak csendes magánmisét hétköznapokon reggelente a székesegyház különböző kápolnáiban. Némelyeknek koruknál (és az azzal járó terheknél) fogva szükségük volt asszisztenciára. Az említett atya ezért gyakran ministrált Komócsy kanonoknak. Miután véget ért a reggel 7 órai plébániai szentmise a Corpus Christi-kápolnában, felment a kanonoki sekrestyébe előkészülni a kanonok miséjéhez, majd azon – mivel Komócsy ekkor már rosszul látott – segíteni kellett neki a miseszövegek pontos követésében, bár a „kanonok úr” nem mindig fogadott szót és követte ministránsa egyébként helyes útmutatását.

 

 

2017. január 23.

Damásdi Zoltán

 

KÉPGALÉRIA